Az álomfogó, más néven: álomcsapda (ojibwe nyelven: asabikeshiinh vagy bawaajige nagwaagan) az észak-amerikai indián kultúrában kézzel készült tárgy, aminek alapját fűzfából készült karika adja, melyre laza hálót szőnek. Ezt díszítik személyes, illetve szentelt kiegészítőkkel, például madártollakkal vagy gyöngyökkel.

Eredet és legenda

Az álomfogó hagyománya az ojibwa törzsből származik, később a cseroki és a kajova törzsre volt igen jellemző a készítése. Azonban az 1960-as 70-es évek pánindián mozgalma során az amerikai őslakosok többi népcsoportja is átvette ezt a szokást. Így lett ez a különböző indián törzsek egységének szimbóluma.

A hagyomány szerint egy kisebb kör vagy könnycsepp alakú keret körül állati ínból vagy vékony fonalból hálót készítenek. Az álomfogót az ágy fölé akasztják, mintegy bűbájként használva, hogy megvédjék gyermekeiket a rémálmoktól. A fűzfából és inakból készült álomfogó nem él örökké, éppen kiszáradásával jelzi, hogy a gyermek átlépett a felnőttkorba. Az indiánok hisznek benne, hogy az álomfogó kiszűri a rossz álmokat: „A jó álmok átjutnak a nyíláson, a rossz álmok viszont csapdába esnek a hálóban, s elvesznek a hajnal fényében.”

Népszerűsége

Amint az álomfogó hagyománya elterjedt az ojibwa törzsön kívül is, népszerűsége egyre csak nőtt a pánindián közösségek körében, s ma néhány New Age csoport készíti illetve árulja a manapság már csak dísztárgyként használt „álomszűrőt”. Philip Jenkins, a Pennsylvania State Universtity professzora szerint a legtöbb őslakos úgy véli, ez egy nemkívánatos formája a kultúra kisajátításának.

(forrás: wikipedia.org)

Készítése

Ehhez az álomcsapdához kell egy kb. 11 cm átmérőjű karika, 1db 8cm átmérőjű és 3 db kb. 6 cm átmérőjű karika. Ezeket erős drótból hajlítsuk meg.  Utána egy kb.1 cm széles bőrszállal tekerjük be, úgy, hogy a szál elejét beragasztózzuk várunk egy kicsit, hogy megfogja a ragasztó, és elkezdjük tekerni. Elég csak időközönként ragasztózni és a végén. Az összes karikát készítsük el.
Kis száradás után jön a középső rész.

Fogunk egy fonalat és az egyik végét csomózzuk a karikánkra. És csak hurkoljuk. Könnyebb csinálni, mint leírni, de a kép egyértelmű.

A szál, ne legyen szoros inkább lazán, dolgozzunk. Ha a közepéhez értünk, meghúzzuk a fonalat, addig hurkoljunk, amíg középre belefér a fagyöngyünk. Ha kész, egyszerűen átfűzzük rajta, feszesen tartjuk a fonalat, és a túloldalon kötünk egy csomót.

Most jönnek a tolldíszek. Ez úgy készül, hogy fogjuk egy kb.10-15 cm hosszú fonalat, kötünk a végére egy csomót, majd átfűzzük a fagyöngyön úgy, hogy a csomó az egyik oldalon maradjon és nyomunk bele ragasztót.

A tollat arról az oldaláról toljuk bele, ahol a csomó van vigyázva, hogy az ne menjen át a fagyöngyön. Ha kész félre rakjuk  száradni. Ezt 11-szer kell megcsinálni.
Míg szárad a tolldíszünk szereljük össze az álomfogót. Csak simán össze kell a darabokat kötözni úgy, hogy a karikák között legyen egy-egy fagyöngy.  Megnézzük a tolldíszeket jók-e már. Ha úgy ítéljük, hogy nem fogja, jól akkor inkább nyomjunk bele még egy kis ragasztót és tegyük félre, és csak akkor kötözzük a helyére, ha a ragasztó teljesen megszáradt.

Hagyjunk 2-3 cm, a karikát és a toll között, hogy szellős legyen az álomcsapdánk.